Túl a 60-on (Zsuzsi)

Megjelent a Heves Megyei Hírlap 2010. december 24-i számában.

„Kezet csak megfogni szabad”

EGYÜTT A daganatos betegség legyőzése után más megvilágításba helyezték az ünnepet Szabó „Zsuzsiéknál”

Apa, Anya és Dani szenteste együtt állnak a karácsonyfa mellett. Tehetik ezt azok után, hogy a családfő, Szabó András, alias „Zsuzsi” legyőzte a rákot, más megvilágításba helyezve az egri család eddigi életét.

Bódi Csaba

Úgyis jó leszek! Ismétli játékosainak az öltözőben, és a fiúk hallgatnak rá. Nem Verebes ő, a „Mágus”, mégis hisznek neki a labdarúgói. Az a pozitív életszemlélet, amely vezérli, eredményre vezet a pályán, oldott hangulatot teremt bármely társaságban és mosolyt csempész a rideg tekintetekre. Képes megnyitni az embereket, és ez olyan adomány, amely kevesek sajátja. Kedvelik is sokan, azért pedig mérhetetlenül tisztelik, mert jótékonysági tornáival tucatjával nyújtott segítséget utánpótlás korú labdarúgóknak, beteg gyermeket nevelő családoknak és elhunyt társukat gyászoló özvegyeknek, utódaiknak. De másoknak is, nem eseményhez kötve. Csak úgy, felebaráti szeretetből. A szó nem bűvös, ám sokatmondó:Zsuzsi. Meglehetősen furcsa egy férfit így becézni, ám az ifjonti évek önmegvalósítói cselekedeteinek néhány eleme (lásd még: fülbevaló, hosszú haj) néha egész életen át követi a halandót. Ez pedig sokszor oly rövidre szabott.

Úgyis jó leszek! Nem nagy ügy ez, majd javul a helyzet – hessegette el magától a gondot „hősünk” 2009 szeptemberében, amikor felesége, Maja unszolására rászánta magát az orvosi vizsgálatra. A diagnózis lesújtó volt: a vastagbél rosszindulatú daganata.

– Azt a pillanatot nem kívánom senkinek – emlékszik vissza arra a napra a nej, amikor kiderült, hogy mi a baj. – Az első kétségbeesés után az üzleti életben is követett „Segíts magadon, hogy másoknak is adjál!” jelmondat szerint azonnal kutatómunkába kezdtem. Éjszakákon át néztem a neten az ezzel kapcsolatos írásokat, és orvos ismerősöktől tájékozódtam, hogy mivel kell szembenéznünk. Nagyon megszenvedtem azt az időszakot, ám amit éreztem, azt Zsuzsi nem látta.

– Nem szívtam olyan mélyre a történteket, mert tudtam, hogy ezt is legyőzöm – veti közbe a családfő. – Kijöttem a gerincműtétből, felépültem az Achilles-ín-szakadásból, újra futballoztam a szalag és egyéb sérülések után. Azzal persze tisztában voltam, hogy a rák mindezektől súlyosabb. Hittem benne, hogy sikerül felülmúlni a betegséget, ez pedig mindig segített.

Úgyis jó leszek! Futhatott végig a gondolat azokon a sorstársakon, akik Zsuzsival együtt jártak át Miskolcra kemoterápiás kezelésre. Sajnos nem így alakult. Mindketten elhunytak azóta, köztük a jelenleg Pakson futballozó Montvai Tiborédesapja.

– Szörnyen hatott a halálhírük, mint ahogy a sportorvos, dr. Nagy József távozása is nagyon megérintett – kesereg Zsuzsi, végigpörgetve a megpróbáltatásokkal teli elmúlt másfél évet. – Miután Lestár tanár úr a budapesti MÁV-kórházban január 19-én megműtött, úgynevezett sztómazsákot kaptam, amelyet hat hónapig hordtam. Gyötrelmes, fájdalmakkal terhes időszakot éltem meg a családommal együtt, de egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy nem térhetek vissza a focipályára, ahol várnak rám. Erőt adott, hogy rengetegen meglátogattak – a kórházba például eljött Nyilasi Tibor barátom is –, és folyton csak azt mondták, amit én vallottam: Zsuzsi biztos kijön ebből is.

Úgyis jó leszek! Maja számára is biztatóan hatottak a szavak. A természetes alapú táplálék-kiegészítő készítményekkel foglalkozó vállalkozó minden olyan általuk forgalmazott termékkel ellátta férjét, amely az immunrendszer megerősítését szolgálta. Mivel a körülményekhez képest a sugárkezelést és a kemoterápiát is jól viselte a beteg szervezete, úgy tűnik, hogy hatottak a szerek. De elsősorban az élni akarás vitte előre, és ez már akár félmegoldásnak is tekinthető.

– Anya, rendben lesz minden – nyújtott vigaszt Dani, a Szabó család egyetlen gyermeke, akinél szintén akadtak gyengébb pillanatok, borús képet festő percek. – Négy éve, mama halála óta felértékelődött minden. Azóta más a karácsony is, és más lesz a mostani is.

Azt már az édesanya teszi hozzá, „legyünk hálásak, hogy nem ketten állunk a fa mellett”, míg „Apa” arról beszél, hogy bizony idén megadja a módját az ünnepnek, így nem véletlen a nyakkendő viselése.

Úgyis jó leszek! Hányszor, de hányszor szólt így szervezőtársaihoz az éppen aktuális „Zsuzsi-tornák”, más néven jótékonysági focishow-k előtt. Hányszor, de hányszor segített rászorulóknak önzetlenül, meggyőződve arról, hogy azzal, amit végez, jobbá teszi a világot. Fellélegezni még nem lehet, hiszen újabb négy kemoterápia vár még rá, azonban tervezni szabad, sőt, kötelező. Az élet ugyanis rövid, és akit a halál szele megérintett, az másképpen tekint az evilági létre.

– A műtétet követő első utam a füzesabonyi edzésre vezetett, majd egy hét múltán a Hírlap-kupára is kimentem. Jelenleg ugyan nem edzősködöm, de még szeretnék, ha eljön az ideje. Örömmel tölt el, hogy a betegségem ideje alatt megtisztelő feladatot kaptam Tóth-Zele Józseftől. A Spanyolországban élő menedzser felkért arra, hogy Sándor Istvánnal és Huszák Gézával együtt 19 évesnél fiatalabb labdarúgókat figyeljünk és ajánljunk számára, akiket spanyol I., II. és III. osztályú klubokhoz közvetíthet. Marketingesként most jól érzem magam az Egri FC-nél, és remélem, teljesen rendbe jövök, hogy aztán újra pályára léphessek az Egri Sportcentrum megye III-as csapatában.

Úgyis is jó leszek! Az éjféli misén akár ezt a fogadalmat is teheti a néhány nap múlva 56. születésnapját ünneplő, civilben taxisként ténykedő szakember, bár ez nem telik túl nagy erőfeszítésébe. A karácsonyi készülődés is Maja vállán nyugszik. Ajándék természetesen kerül a mindig Maklárról származó fenyő alá, mint ahogy a meglepetés sem marad el. Apa, Anya és Dani együtt állják körbe a fát, és közben talán eszükbe jut, hogy „Kezet csak megfogni szabad, elveszíteni vétek, ellökni átok. Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget, s a Világot.”

Névjegy

Szabó András

Közismert neve: Zsuzsi

Született: 1954. december 27.

Klubjai játékosként: Maklár, Novaj, Felsőtárkány, Besenyőtelek, Oettingen (német), Sirok, Szihalom, Bükkszék, Parád, Verpelét, Mátraballa, Recsk, Egri Sportcentrum

Klubjai edzőként: Felsőtárkány, Bükkszék, Parád, Verpelét, Füzesabony, Verpelét

Edzői végzettsége: sportoktató, UEFA „D” és a „B” tanfolyam

Sportszervezői tevékenysége: 12 jótékonysági terem-labdarúgótorna hazai kiválóságok és külföldi sztárok (Real Madrid öregfiúk) fellépésével, hét alkalommal az egri öregfiúk csapat Árpád-kupán való részvételének megszervezése Las Vegasba, ahol kétszer (1998, 2007)