Február elsejétől Krecska János látja el az Egri Sportcentrum utánpótlás szakmai igazgatói pozícióját.
Interjúnkkal szeretnénk bemutatni, megismertetni őt az egri sportbarátoknak és futballrajongóknak.
Meséljen a kezdetekről!
A BVSC-ben nevelkedtem, amely akkoriban talán a legjobb nevelőegyesület volt Budapesten. Itt olyan alapokat szereztem, amelyek meghatározták karrieremet.
A Ferencváros volt a következő állomás, ahol Novák Dezső kezei alatt az első osztályban is bemutatkozhattam tinédzserként. Ezt többszáz másodosztályú fellépés követte. Katonaként a H. Szabó Lajos SE, majd Baja, BKV Előre és III. Ker. TVE. Utóbbival felkerültünk az NB I.-be is, ahonnan egyéves szereplés után külföldre, Malajziába szerződtem. Két szép évet töltöttem Délkelet-Ázsiában, ahonnan kupagyőzelemmel és sok csodás élménnyel tértem haza.
Mikor döntött úgy, hogy edző lesz?
Sok jó szakember irányítása alatt dolgoztam, akiket tiszteltem és nagyra tartottam. Aktív játékosként rögzítettem azokat a tapasztalatokat, melyeket jónak tartottam, és persze azokat is, amiket picit másképpen csináltam volna. Figyeltem és tanultam, mindig több akartam lenni, hisz az életemet a futballnak szenteltem. Elvégeztem a Testnevelési Egyetem edzői és menedzseri szakát, még játékosként.
Tehát adott volt, hogy a zöld gyepet idővel a kispadra cseréli?
Azt gondolom, igen. Külföldről hazatértem után a BKV Előre felkért arra, hogy felügyeljem a versenysportokat igazgatóként. Mindeközben megszereztem az UEFA „B”, majd UEFA „A” edzői licenszet, és gyakorlásként több amatőr csapatnál szereztem tapasztalatot.
És a tanulmányok után?
Vezetőim szerencsére megértették, hogy a foci az igazi szerelmem. Váltottam és csak a futballra fókuszáltam. Up. szakmai igazgatókén kezdtem, egyben a közvetlen felnőtt alatti korosztályt treníroztam. Később, fegyelmezett munkámnak köszönhetően megkaptam a lehetőséget, hogy a másodosztályú felnőtt csapatot irányítsam.
Sikerek? Kudarcok?
Is-is! Papíron inkább előbbi, hiszen három év stabil másodosztályú tagság talán sikerként könyvelhető el, ám minket is elért a válság, a feltételek folyamatosan romlottak. Ám büszke vagyok arra, hogy mindeközben volt egy parádés Magyar Kupa-menetelésünk is, ahol többek között „kiscsapatként” a Győri ETO és az MTK búcsúztatásával egészen az elődöntöig masíroztunk, de ott megálljt parancsolt a Fradi. Ugyanakkor kudarcként éltem meg az állandó, kilátástalan csatákat annak érdekében, hogy kilépjünk a középszerűségből. Ilyen a habitusom, maximalista vagyok, mindig a sikerre, győzelemre törekszem.
És ekkor ismét Ázsia…
Valóban. Felkérés, új kihívás egy általam tisztelt és szeretett országból. Hat esztendőt töltöttem Malajziában. A kevés magyar edzők egyike voltam, aki külföldön bizonyíthatott. Persze ehhez kellett az is, hogy jó emlékeket őriztek meg rólam, tehát megvolt a kölcsönös bizalom.
Hogyan alakult ott az edzői pályafutása?
Kint is előbb bizonyítani kell, külföldiként pedig duplán. Végigjártam a ranglétrát. Az Arsenal utánpótlás-szisztémát és metódot kellett elsajátítanom és oktatnom, hiszen az Arsenal Soccer Academy Malaysia invitálására érkeztem ismét az országba. Később jöttek az újabb felkérések, ekkor már felnőtt szinten, vezetőedzőként. Sorrendben a főváros, Kuala Lumpur, majd Perlis és Penang. Két első és egy másodosztályú csapat. Az utolsó másfél évben az a megtiszteltetés ért, hogy Malajzia egyik neves egyetemének dékánja felkért arra, hogy szervezzem meg, indítsam el és irányítsam saját akadémiájukat. 2014 őszén, sajnos haza kellett jönnöm, személyes okokból.
Elérkeztünk a jelenhez…
Most itt vagyok, örülök, hogy itthon is bizonyíthatok, hiszen megtisztelő felkérést kaptam egy elismert egri üzletembertől és sportvezetőtől, akinek elképzelései és tervei nagyon közel állnak hozzám. Harmati Péter személyében egy ambíciózus, futballrajongó és a fociért minden követ megmozgató embert ismertem meg, akivel mindketten arra törekszünk és majd azért dolgozunk, hogy Eger és környékén újraélesszük és magasabbra emeljük a futball iránti szeretetet a fiatalok körébe.
fotó – Berán Dániel
